Kezdet!

Régen írtam már.Készültem a szakvizsgára, nem volt időm jönni.Még olyan friss az élmény, nem is tudom megfogalmazni.Szakorvos vagyok! Érthetetlen és felfoghatatlan.Sokaknak nem jelent semmit ez a papír, csak a nyűgöt, pár forinttal több fizetést, és persze a rájuk szakadt hatalmas felelősséget! Nekem sokat jelent.Nagy lett a felelősség, iszonyat nagy.Ebben a pár hétben amíg készültem, és főként az egész hetes vizsga után úgy érzem, nagyot fordult velem a világ.
Holnap megyek szólni a főnökömnek, hogy kicsit felhagyok az állandó munkával az osztályon, és praxisban folytatom hétfőtől.Kicsit izgulok, mit fog szólni.És persze az első időszak a betegek közt nagyon furcsa lesz, de már nagyon vágytam valami hasonló kihívásra.Kicsit felkavarom az állóvizet.

A gyerekek nagyon jól bírták, hogy anya folyamatosan a könyveit bújja.Bár amikor délután együtt voltunk, csak velük foglalkoztam.Amíg itthon ápoltam őket betegen (mert ilyen is volt, de most talán jól vagyunk), csak éjszaka tanultam, meg esetleg délután, amíg aludtak. Peti is mindig tanulni akart velem.Hozta a tételeimet, vagy a mesés könyveit, és firkált a szövegkiemelővel!

Volt olyan hétvége, hogy nem akart hazajönni mamitól szombat este, a szokásos látogatás alkalmával.Nagyon kétségbe estem, majd megszakadt a szívem.Odajött és mondta: anya szeretlek, de szeretnék maradni.Így ott aludt, reggel mentünk érte.Már ilyen nagy fiam van!!

Grétus is kész hölgy.Már udvarlója van.Kornél, a bölcsiből.Egész nap egymással játszanak.Grétus első szavai: láb, bácsi, játék, pepi(ez Peti), apa, egyébként pedig mindenre azt mondja"mi-mi".Meg kell zabálni!

Volt 2 bográcsozós hétvége, és most is lesz buli szombaton, képeket majd később teszek.

Röviden így tudnám összefoglalni az elmúlt hónapot, ami nagyon nehéz, hosszú volt, de nagyon megérte a sok erőfeszítést!